Tudósok droghasználata

This post is also available in: English (angol)

Milyen szerepet töltenek be a drogok a tudósok életében és a tudományban?

50 years ago, drug abuse was higher among physicians than the public |  Science News

Vajon az intelligens emberek gyakrabban használnak drogokat? Az utca embere semmilyen vagy inkább negatív korrelációt feltételezne és egy kutatás is rámutatott, hogy a kamaszkori füvezés hatására pár ponttal csökkenhet a később kialakuló IQ, azonban a felnőttek esetében közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. Korábban a Nature magazin saját felmérése igazolta, hogy a tudóstársadalom mintegy ötöde használ stimulánsokat, majd a London School of Economics pszichológusa, Satoshi Kanazawa vélt pozitív összefüggést felfedezni a drogfogyasztási hajlam és az intelligenciahányados között. Bár elmélete mellé statisztikai adatokat is felsorakoztat, egy ilyen hipotézis esetében nehéz megdönthetetlen konklúzióra jutni, eredményei ezért nem általánosan elfogadottak.

A pozitívhoz hasonlóan legalább annyira nehéz  negatív összefüggéseket általánosan kimutatni a drogok használatával kapcsolatban. Számos példát találhatunk a történelemben olyan tudósokra, akik amellett alkottak maradandót, hogy különböző tudatmódosítókat is fogyasztottak. Az alábbi listán bemutatunk néhányat közülük a teljesség igénye nélkül. Fontos azonban észben tartani: az, hogy valaki hozzá tud-e tenni valamit az emberi kultúra tudománynak nevezett szegletéhez, azt az intelligencián kívül rengeteg egyéb faktor is befolyásolja. Kemény munka, kreativitás, szerencse…

Sigmund Freud — Kokain
Freudnak a kokain több volt, mint egyszerű élvezeti cikk. Úgy gondolt rá, mint egy igazi “csodadrogra” és hosszú éveken keresztül támogatta az alkalmazását különböző területeken. A menyasszonyának, Martha-nak, irt levélben így számol be “Ha minden jól megy, írok egy dolgozatot a kokainról és úgy gondolom, ezzel el fogja nyerni méltó helyét a gyógyászatban a morfium mellett vagy még a felett… Rendszeresen használtam nagyon kis mennyiségű dózisokat a depresszió és a gyomorrontás kezelésére, nagyszerű eredményekkel!“. Freud 1884-ben jelentette meg említett „A kokainról” című cikkét. Érdekes módon az ő dolgozata volt az első, amely az függőség kezelésére drog-szubsztitúciót ajánlott. Ma már tudjuk, hogy a morfiumot nem ajánlatos kokainra cserélni, azonban a koncepció a mai napig alkalmazott a gyógyászatban (Freudnak a kokainhoz való viszonyáról bővebben itt olvashatsz).

Francis Crick — LSD
Francis Crick – a DNS szerkezetét felfedező Watson, Crick és Franklin trióból – köztudottan több barátjának és kollégájának is mesélt az LSD-s élményeiről abból az időből, amikor az élet információhordozó molekulájának a szerkezetét megfejtette. Egy 2004-es interjúban Gerrod Harker visszaemlékezik Crick barátjával, Dick Kemppel folytatott beszélgetésére a cambridge-i akadémikusok körében az LSD használatáról, melyben elmondja, hogy a professzorok gyakran használtak kis dózisú LSD-t, mint kreativitást segítő impulzust. Crick szintén elmondta Kemp-nek, hogy a “a DNS szerkezetet LSD befolyása alatt értette meg”.

Thomas Edison — Kokain

1863-ban a francia kémikus, Angelo Mariani kifejlesztette a “Vin Mariani”-t. Ez egy bordeaux-i bor, ami koka levéllel volt kezelve, ami nem más, mint a kokain aktív összetevője. Az etanol a borban  0.00025 tömegkoncentrációban kivonta a kokalevélből a kokain-t. Thomas Edison, a produktív amerikai feltaláló, aki köztudottan álmatlanságban szenvedett, egyike volt azoknak, akik a korban rendszeres fogyasztói voltak ennek a kokainos elixírnek.

 

Erdős Pál —  Amfetamin
Erdős Pál híresen hiperaktív volt, még öregkorában is 19 órákat dolgozott. Gyakran váratlanul megjelent kollégái ajtajában és arra kérte őket, hogy beszélgessenek a matematikáról. Ő volt minden idők legtermékenyebb matematikusa, több tudományos cikke jelent meg, mint bárkinek előtte. Mi volt a titka? Saját bevallása szerint az amfetaminok. Íme, egy rövid részlet a tudós életrajzírójának, Paul Hoffmannak az
1998-as könyvéből, amely leírja Erdős viszonyát az amfetaminnal:

“Mint Erdős minden barátja, ő  – a szintén matematikus Ronald Graham – is aggódott Erdős drogfogyasztása miatt. 1979-ben Graham fogadott vele 500 dollárban, hogy nem fogja tudni szüneteltetni az amfetaminok szedését egy hónapig sem. Erdős elfogadta a kihívást és harminc napig nem nyúlt a szerhez. Miután Graham kifizette a pénzt – amit mellesleg “üzleti költségként” számolt el – Erdős ezt mondta: “Bizonyítást nyert, hogy nem vagyok függő. De semmit nem tudtam dolgozni. Felkeltem reggel és egy üres lapra bambultam. Nem voltak ötleteim csak olyanok, mint egy átlagos embernek. Visszavetetted a matematikát egy hónappal!” A fogadás után Erdős visszatért régi szokásához és ezzel a matematika tudománya járt a legjobban.”

John C. Lilly — LSD, Ketamin

John C. Lilly idegtudós, aki az elektromos agystimuláció úttörője volt. Ő volt az első, aki azonosította a fájdalom és az öröm idegpályáit az agyban. Egy egész tudományterületet alapított meg amikor a fajok közötti kommunikációt az emberek, delfinek és a bálnák között tanulmányozta. Szintén ő fejlesztette ki a világon elsőként az érzékszervi tapasztalatokat kiküszöbölő „izolációs kamrát” (ami egy teljesen sötét szoba, amely minden hangot is elnyel) és rengeteg kísérletet végzett olyan tudatmódosító szerekkel is, mint az LSD vagy a ketamin. Kutatásai a fajok közti kommunikációban, a pszichedelikumok és az érzéki nélkülözés terén gyakran átfedték egymást.

Richard Feynman — LSD, Marihuána, Ketamin
Feynman mindig óvatos volt a drogok használatával, mert tartott attól, milyen hatásai lehetnek az agyára – az alkohol fogyasztását is abbahagyta, amikor a függőség jeleit vélte felfedezni magán. Az “Ön biztosan csak viccel, Mr. Feynman!”-ban így ír: “Annyi örömöt lelek a gondolkodásban, hogy semmiképp sem akarnám elpusztítani ezt a gépezetet. Ugyanezért vonakodtam részt venni később LSD kísérletekben, a hallucinogének iránti érdeklődésem ellenére“. Ezzel együtt Feynmanban felülkerekedett a kíváncsiság, amikor megismerkedett John C. Lilly-vel és az általa készített izolációs kamrával. Ezután Feynman rövid ideig kísérletezett LSD-vel, ketaminnal és kannabisszal is, amelyeket hallucinációk elérésére használt.

Kary Mullis — LSD
Ki is az a Kary Mullis? Aki a 80-as években vagy azt követően dolgozott  biokémiai laborban, nagy valószínűséggel csinált már polimeráz láncreakciót (azaz PCR-ezett, ami egy szimpla DNS mintából több millió azonos másolatot állít elő), vagy legalábbis bizonyosan hallott már róla. Mindez Mullis érdeme. Ugyan nem ő fedezte fel a technikát, azonban ő volt az, aki tökéletesítette és ezzel forradalmasította a biológia és az orvostudomány kutatásait, amiért nem mellesleg egy kémiai Nobel-díjat is a magáénak tudhat. Mi Mullis sikerének titka? A “California Monthly” magazin 1994. szeptemberi számában Mullis úgy nyilatkozott, hogy “bőségesen LSD-zett” a 60-as és 70-es években és a pszichedelikumokkal való találkozását “fontosabbnak tartotta, mint bármilyen kurzust, amit tanult.” Néhány évvel később egy, a BBC pszichedelikus drogokról szóló dokumentumfilmjében Mullis harsányan azt kérdezi, hogy “Felfedeztem volna-e a PCR-t ha soha nem használtam volna LSD-t?”, majd saját kérdésére így felel: “Nem tudom, de nem hiszem. Nem tartom valószínűnek.

Carl Sagan — Marihuana

A kiemelkedő asztrofizikus és kozmológus Carl Sagan, nemcsak rendszeres marihuána fogyasztó volt, hanem szószólója is annak – bár közel sem olyan aktívan, mint mások ezen a listán –, hogy a szer segíti a kreatív fantázia kibontakozását.
Sagan írt egy cikket az 1971-ben megjelent “A marihuána újragondolva” című kötetbe, amelyben a kannabisz használatának előnyeiről beszélt. A dolgozat, amit itt lehet elolvasni, Mr. X. név alatt jelent meg. A szerző kilétére csak Sagan halála után derült fény.